Minap úgy döntöttem, hogy végre eljött az idő, hogy nekem kedvezzen a szerencse, és valóban. Kedves barátnőm riadóztatott, hogy sürgősen matekérettségi felkészítésbe kell fognom. Nah, végre valami nekem való feladat és már egyeztettem is a kedves hölggyel, akinek a fiát kell korrepetálni. Mihelyt sikeresen rögzítettünk mindent pénteken át is mentem, de mint kiderült a kisebbikhez, mert hogy két fia is van.
Szóval így lett az érettségiből geometria és magasságtétel. Hujjuj, jó rég volt, és de utáltam. De mikor odaértem, és kihívta a "Kisebbiket" akkor döbbenten eszméltem fel, hogy a maga 16 életévével majdnem a 190 cm-t verdesi. Nah igen, gondoltam is magamban, ő a kicsi mi? És akkor én mi vagyok, mini? Aztán persze sor került a "Nagyobbikra" is. És valóban nagyobb volt, csak hüledeztem és az amúgy is bepárásodott szemüvegemen át pilláztam, hogy miként nőhet egy 18 éves fiú 2 méter magasra. valahogy összekapartam magam a felismerésből, hogy hát a kisebb, meg nagyobb jelző valóban helyes, bár a méretviszonylatokat látva inkább a nagy és a nagyobbik címet érdemelnék. Hozzám képest mindenképp.
Utólag persze azon is elgondolkodtam, hogy a velem egy testalkatú anyukájuk milyen módon jöhetett össze a vélhetőleg 2 méteres apuval.... De ez már csak az én kérdésem marad.
Mindenkinek kívánok nagy és nagyobb dolgokat megvalósulni! Jó szerencsét!
CSAK Elá
Megjelent 13:22
Címkék: diák, humor, Jó Szerencsét, matek, tanár, tanítás
És...
Nincsenek megjegyzések
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése