Nem tudom megállni

Már nem tudok elmenni szó nélkül emellett a nagy felbolydulás mellet ami az országban folyik, a tanárlelkem és a hivatástudatom sír, amiért egyszerűen neméri meg a közoktatásban lennem, egyszerűen túl sok amit kérnek és túlságosan beszorítanak minket egy kis börtönbe, nem hagyva, hogy azzá legyünk amik lenni akarunk, hogy úgy és olyan körülmények között tanítsunk, ahogy szerintünk érdemes, és főleg olyan módszerrel, ahogy azt egyénenként elfogadhatónak tartsuk.

Nos én azt hiszem erről szól ez az egész sztrájk, vagy "lázadás". Mindenkinek elege van, persze nem egységes, hogy ki miért harcol, ki ki másért, de változtatni kell, nem lehet hogy mindenféle lexikális tudást belesajtoljunk szegény diákok fejébe, majd elvárjuk azt amit egy egyetemistától sem teszünk, hogy olyan tárgyi tudása legyen és azt jószerivel tartsa is meg vagy négy évig, amit senki nem fog soha kérni. Értem, hogy kell az általános műveltséghez, de nem ennyi és nem ilyen szinten.

Jómagam elfogadhatóbbnak tartom, vagy tartanám azt, ha a diákok a középiskolában (mikután az általános iskolában is szinte ugyanazt tanulják... kivéve ott ahol nem, de sok az ismétlés) már szinte csak olyan tantárgyakat hallgatnának, amihez van érzékük, tehetségük, affinitásuk, szakosodnának, kiemelkednének, ugyanakkor megtanulnának csoportban dolgozni, más erősségéből építkezni, egymástól is tanulni.

Egy tanár elsődleges feladata nem a tantárgy leadása, hanem az, hogy megtanítsa az adott anyagot hogyan kell megtanulni, miként kell, vagy lehet használni az életben. Hogyan válhat hasznunkra az a tudás amit kapnak, hogyan kell továbbgondolni, fejlődni, élni. Mert a tanár feladata nem egy tantárgy elmondása, egy óra megtartása, a fő cél a nevelés. Én ebben hiszek, hogy az, hogy én ezt a gépészeten keresztül adom át, a fizikán a matekon, a rajzon keresztül, hogy tudniuk kell eszközöket használni, komplexen gondolkozni, ez az én feladatom. Nekem így kell megközelíteni, míg egy matek vagy irodalomtanárnak másként.

Kell, hogy beszéljünk róla, hogy ez a szakma ne az utolsó legyen a sorban, amit más a gyermekének szán, hogy újra megbecsüljék azokat a pedagógusokat, akik nem félnek újítani, kísérletezni, fejleszteni, kivinni a diákokat és megmutatni nekik a világot. Elmondani, miért jó ha tudnak területet számolni, elmondani, minek tanulnak annyi mindent irodalomból, miért kell a fizikát mindenkinek megérteni.
Kell, hogy beszéljünk róla, hogy ne kelljen magánórákat adnom azért, hogy megéljek, ne kelljen félnem, hogy két évig a diplomás alapbért sem érem el, amiből jó ha kaját veszek meg a rezsit befizetem, de az albérlet díjára, saját lakásra félre rakni nem megy.
Kell, hogy beszéljünk róla, mert siralmas az állapot, hogy tanár-diák túlterhelt, hogy nincs rendes szakmai kör, ami meghatározza mit tanítsunk, ha már egységes, hogy egy hozzá nem értő, folyton kitalálhat valamit, és azt hiszi erre van idő.
Kell, hogy beszéljünk róla, hogy két fő ágazat, az oktatás és az egészségügy, ha nem is haldoklik, de nagy bajban van és egy normális reformra lenne szükség, nem toldozgatásra, meg foltozgatásra, nem az emberek szájának betömésére, igazi változásokra, ami kihat mindenre, és fellendíti, javítja az egészet.

Nem kell, hogy gyors legyen, nem kell, hogy kellemes legyen, de legyen határozott és lássuk, hogy ettől jobb lesz.

Jó szerencsét, érzem már a szelét!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Új hobbin gondolkodom

Most, hogy van egy kisfiam, kezdem érteni, azt a sok anyukát, aki varrásra és kreatívkodásra adja a fejét, és miért, mert nagyon drága holmi a babacucc, ráadásul a legtöbb esetben nem is talál az ember olyat ami tényleg tetszene neki (vagy amit meg is tud fizetni), így én is úgy döntöttem, hogy a fejvédőt én varrom meg. És talán, ha egy kicsit jobban szervezném a napomat, vagy nem sajnálnám, hogy az alvó kicsi mellett varrjak bárhol a lakásban, akkor bizony tevékenykednék.

Én arra bíztatok mindenkit, hogy nosza, varrjon maga, egy olcsó varrógépet nem nehéz beszerezni, és amúgy is jól jön ha van egy, tudom nem olcsó a textil, de még mindig olcsóbb mint megvenni készen (nah nem mindig). Varrni nem az ördögtől való. Talán be is mutatom, hogy lehet egy régi polár takaróból és egy aranyos textilből fejvédőt varrni a piciknek. (mondjuk ezt csak nyáron, mert akkor lesz esedékes egy barátnőm ajándéka), de gondolkodtam egy cuki pelenkatartó tasin is, hogy ne kelljen azt a ronda pelenkázótáskát cibálnom amit utálok... (mert egy szép darab abból is egy vagyon és sajna nem vagyok bőrműves), így a régi táskáimat szeretném befogni.

Addig pedig egy kép arról amit én csináltam a kisfiam születése előtt. véremet adtam érte, véletlen az ujjamat is keresztülvarrtam (méghogy nem veszélytelen a varrás).

Jó kreatívkodást:

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább