Nem tudom megállni

Már nem tudok elmenni szó nélkül emellett a nagy felbolydulás mellet ami az országban folyik, a tanárlelkem és a hivatástudatom sír, amiért egyszerűen neméri meg a közoktatásban lennem, egyszerűen túl sok amit kérnek és túlságosan beszorítanak minket egy kis börtönbe, nem hagyva, hogy azzá legyünk amik lenni akarunk, hogy úgy és olyan körülmények között tanítsunk, ahogy szerintünk érdemes, és főleg olyan módszerrel, ahogy azt egyénenként elfogadhatónak tartsuk.

Nos én azt hiszem erről szól ez az egész sztrájk, vagy "lázadás". Mindenkinek elege van, persze nem egységes, hogy ki miért harcol, ki ki másért, de változtatni kell, nem lehet hogy mindenféle lexikális tudást belesajtoljunk szegény diákok fejébe, majd elvárjuk azt amit egy egyetemistától sem teszünk, hogy olyan tárgyi tudása legyen és azt jószerivel tartsa is meg vagy négy évig, amit senki nem fog soha kérni. Értem, hogy kell az általános műveltséghez, de nem ennyi és nem ilyen szinten.

Jómagam elfogadhatóbbnak tartom, vagy tartanám azt, ha a diákok a középiskolában (mikután az általános iskolában is szinte ugyanazt tanulják... kivéve ott ahol nem, de sok az ismétlés) már szinte csak olyan tantárgyakat hallgatnának, amihez van érzékük, tehetségük, affinitásuk, szakosodnának, kiemelkednének, ugyanakkor megtanulnának csoportban dolgozni, más erősségéből építkezni, egymástól is tanulni.

Egy tanár elsődleges feladata nem a tantárgy leadása, hanem az, hogy megtanítsa az adott anyagot hogyan kell megtanulni, miként kell, vagy lehet használni az életben. Hogyan válhat hasznunkra az a tudás amit kapnak, hogyan kell továbbgondolni, fejlődni, élni. Mert a tanár feladata nem egy tantárgy elmondása, egy óra megtartása, a fő cél a nevelés. Én ebben hiszek, hogy az, hogy én ezt a gépészeten keresztül adom át, a fizikán a matekon, a rajzon keresztül, hogy tudniuk kell eszközöket használni, komplexen gondolkozni, ez az én feladatom. Nekem így kell megközelíteni, míg egy matek vagy irodalomtanárnak másként.

Kell, hogy beszéljünk róla, hogy ez a szakma ne az utolsó legyen a sorban, amit más a gyermekének szán, hogy újra megbecsüljék azokat a pedagógusokat, akik nem félnek újítani, kísérletezni, fejleszteni, kivinni a diákokat és megmutatni nekik a világot. Elmondani, miért jó ha tudnak területet számolni, elmondani, minek tanulnak annyi mindent irodalomból, miért kell a fizikát mindenkinek megérteni.
Kell, hogy beszéljünk róla, hogy ne kelljen magánórákat adnom azért, hogy megéljek, ne kelljen félnem, hogy két évig a diplomás alapbért sem érem el, amiből jó ha kaját veszek meg a rezsit befizetem, de az albérlet díjára, saját lakásra félre rakni nem megy.
Kell, hogy beszéljünk róla, mert siralmas az állapot, hogy tanár-diák túlterhelt, hogy nincs rendes szakmai kör, ami meghatározza mit tanítsunk, ha már egységes, hogy egy hozzá nem értő, folyton kitalálhat valamit, és azt hiszi erre van idő.
Kell, hogy beszéljünk róla, hogy két fő ágazat, az oktatás és az egészségügy, ha nem is haldoklik, de nagy bajban van és egy normális reformra lenne szükség, nem toldozgatásra, meg foltozgatásra, nem az emberek szájának betömésére, igazi változásokra, ami kihat mindenre, és fellendíti, javítja az egészet.

Nem kell, hogy gyors legyen, nem kell, hogy kellemes legyen, de legyen határozott és lássuk, hogy ettől jobb lesz.

Jó szerencsét, érzem már a szelét!

Farkas Kinga Zs