Mert a világ is boldogabb lesz

Mosolyogj, mert egészséges leszel tőle, mert pozitivitást ad, növeli az önbizalmat és a többi, hallotta már mindenki. De hogy miért is jó mosolyogni, mert amikor rámosolygunk egy ismeretlenre a boltban, az eladóra, a szórólaposra, a sofőrre, a pincérre, valahogy ők is kedvesebbé válnak, a mosoly ragadós.

Sajnos a jó modor nem, tolerancia és előzékenység sehol, az emberek mint a birkák, nem figyelnek sem magukra sem másra, beállnak az ajtó elé, hogy gyorsabban felszálljanak, de nem engedik leszállni azokat akik már nem maradnának, ha fellököm őket, vagy megemlítem nekik hangosan, hogy tán nem kéne az ajtóba állni, csak néznek, mogorván, sietnek. Beállnak a pékség ajtajába, mert ott van fedél a fejük felett, de nincsenek tekintettel arra aki vásárolna odabent, furcsán néznek, ha megemlíted nekik, hogy mi lenne ha beengedne oda, mert én éhes vagyok.

Furcsán nézett a néni is, akit megkértem, hogy engedjen be a belső ülésre, merthogy ő csak két megállót megy én meg csak tudok állni annyit, persze nem látta a nagy hasam, ami kibökte a szemét, no hát nah, mikor ránéztem a pocakomra és megsimítottam ráébredt, hogy talán nem egy terhes nővel kéne kekeckedni, bár akkor sem értem, hogy mitől lett volna olyan nehéz beengednie maga mellé, mindegy hány éves vagyok, milyen nemű, vagy hogy nézek ki.

Persze a fiatalok sem jobbak, nyilván, de ilyeneken nem akadnak fenn.

Hát mosolygok azokra akik megérdemlik, akik meg nem, azoknak sárkány leszek. Mint mindig. Ettől ugyan nem mindenki lesz boldog, de egy kicsit igen, és egy kicsit én is.

Mosolyra fel!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Urald a világot - visszatérés

Végre visszakaptam a kulcsot a világhoz, kicsit magányosnak érzi magát az ember, ha az eddig megszokott intenzitású információhoz csak nehézkesen juthat hozzá. Most sem a legjobb, de több, mit az a semmi, ami eddig betöltötte a napjaim.

De nem is igazán erről akartam írni, bár az effajta „függőségek” mint a csokoládé vagy a kávé, a mai világ normáiba beilleszkedve terjedtek szét és úgy látom, nincs mit tenni. Felnőtt és gyermek egyaránt tíz körömmel kapaszkodik az internet kényelmességéhez, hogy szükségtelen a személyes kontaktus a legtöbb esetben, hogy valamiről tájékozódni csupán percek kérdése, nincsenek felesleges kérdések, nincsenek félretájékoztatások – bár azért bizonyos esetekben figyelni kell, hogy valóban hivatalos forrást szemeltünk-e ki, mert egyébként, nem jó információhoz jutunk -, az internet gyors és egyszerű, csak használni kell tudni.

Filmek, hírek, tudomány, műsor, szórakozás, zene csupán egy billentyűzetnyi távolságra, jómódunkban csak felállni és gyönyörködni felejtünk el a hideg, de napsütéses télben, vagy forró nyárban. Inkább vásárlunk online, mert terhes a tömegek elviselése ennyi egyedül töltött idő után. Jómagam már nem próbálok ruhát, csak megveszem és kész, nincs kedvem sorba állni, nincs kedvem a rosszkedvű eladókhoz, akik nem segítenek semmiben, túl elfoglaltak.

Életem legjobb vásárlása az volt, amikor egy fehérnemű szaküzletben az eladó hölgy megkérdezte, mit szeretnék, és gondolkodott helyettem, tudta mire van szükségem, mindent amit a kezembe adott meg tudtam volna venni, de nyilván nem lett volna pénzem annyi mindenre, de élveztem, hogy végre egy eladó, aki látja amit látnia kell, tudja amit tudnia kell, és kedves, segítőkész. Nem feltételezte, hogy lopni akarok. Azóta minden más lett.

Már csak kattintani akarok az árura, megvenni a bankkártyámmal, és ingyen hazaszállítatni. Eladni a felesleges holmikat a lakásban, elmenni moziba, sírni és nevetni, lelassulni egy kicsit ebben a felgyorsult világban.

Az internettel megtanultunk uralni a világot, de egyben az internet is uralja életünk, meghatározza személyiségünk, stílusunk, szokásaink, igényeink.

Jó Szerencsét!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább