Azt hittem könnyű lesz - fülek az oldalon

Mikor belevágtam ebbe az egész blogolásba, azt hittem könnyű lesz. Hogy hipp-hopp összerakok egy honlapot, és feltöltöm tartalommal. Aztán rájöttem, hogy csak a külcsín elviszi nagyon sok időmet. Kitaláltam valamit és rendre nem olyan volt, mint amilyet szerettem volna, túl giccses, túl sok. Irigykedtem mások lapjára, hogy milyen szép, de nem sikerült megvalósítani.

Most, majdnem egy év után, úgy döntöttem, hogy eddigi kimaradt hónapjaimat pótolni fogom, és elérem mindazt amit elterveztem. Létrehozok egy olyan blogot, amit szívesen szerkesztek, amire mások is szívesen látogatnak majd.
Sok átalakítás kellett, egy kicsit bele is kellett piszkálni a HTML fájl-ba, de végül sikerült, kitartással és egy kis segítséggel.

Néha, tíz óra szenvedés után, úgy éreztem, mire megvalósítom mindazt amit szeretnék, megszületik a kisbabám, vagy csak elkezdtem dühöngeni, hogy semmi sem akar működni rajta. Én a kezdő, aki a weblapkészítést még csak hírből ismeri, és azt hiszem ez így is maradt, mert az a kis előrelépés nem tekinthető érdeminek, kemény küzdelmen mentem végig. De egy jó keresőprogram, egy kis bátorítás és megoldódott minden.

Lássuk a legnehezebb feladatot, egy szép blog készítését. Ez nem nagy kunszt amint rájövünk, hogy vannak már oldalak ahol letölthetünk sablonokat direkt erre a felületre, és aztán szépen felrakjuk a sajátunkra. Viszont nekem a címkékkel nagyon meggyűlt a bajom. Gondolom mindenki ismeri azokat a cuki kis füleket, lenyitod, kattintasz és tadam, máris a témához kapcsolódó dolgokat találsz. Persze a sablonok jellemzően angol fülekkel operálnak, emiatt meg kell őket keresni a HTML fájlban (amit a sablonok menüben tudunk elérni) és egyszerűen átírni őket (ctrl+f gombbal rá tudunk keresni az adott szövegre, a többi meg úgyis körülötte lesz, így könnyedén át tudunk írni bármilyen megjelenített angol szöveget magyarra). Egy kis logikával, könnyedén a magunk képére és elégséges számúra tudjuk alakítani ezeket a zseniális kis dolgokat.

De mi van ezután, összeszedjük azt az egy címkét (amit ugye minden bloger előszeretettel használ) és hozzárendeljük egy adott fülhöz. Így:

Ne aggódjatok, szerencsére a google motorja kiválóan kezeli az ékezetes betűket. Viszont ezt nyilván csak akkor találjátok meg, ha egy külső komolyabb sablonban dolgoztok. Az eredetiben is hasonlóan kell ilyen fület csinálni, ígérem, ha lesz rá igény leírom.

Viszont így kaptok egy rusnya szürke dobozt minden kattintásnál, ehhez ki kell törölni két sort, hogy ez ne látszódjon. (Ígérem frissíteni fogom, hogy hol és miként a napokban, mert arra sajna nem én jöttem rá.)

De ettől függetlenül már remekül szuperál egy szép és modern oldal.
Végezetül néhány link a sablonokhoz:

Btemplates.com
Bloggerthemes.net
Mybloggerthemes.com

Mielőtt bármibe belevágtok, mindig csináljatok az aktuális állásról egy biztonsági mentést, ezt szintén a sablonoknál kell a jobb felső sarokban, ugyanitt tudjátok benyitni az új sablont.

Jó Szerencsét!

Farkas Kinga Zs

*megjelenés minden szerdán*

Olvass tovább

Megáll a test

Az ember azt hinné tud vigyázni magára, aztán rájön, hogy a sors kegyetlen fintora mindig kihúzza az ember lába alól a talajt.

A sok munka, sok stressz, alvás semmi, nem eszünk, csak habzsolunk, nem iszunk, nem törődünk sem a barátainkkal, sem a családunkkal, de a legrosszabb, hogy azt is elfelejtjük, hogy saját magunkra figyeljünk. Figyeljünk a testünk vészcsengőire, a táskákra, a folyton fájó végtagokra, vagy bármire, ami eddig nem állt fent hosszútávon.

Zavart és szétcsúszott beszéd figyelmeztet aztán másokat arra, hogy valami nincs rendjén, hogy az eddig életerős ember, már túlment egy határon, túl sokat vártunk tőle, túl sokat aggattunk a nyakába, pedig nem kérte. Munkahely, egy rossz munkahely, egy érzékeny kapcsolat, vagy csupán bármelyik egy kis stresszel vegyítve és kész a koktél, pár hónap 4-5 óra alvással, ott tartunk ahol most.

Kórház, nyugtató injekció, persze nem mondják, kifekszel tőle, azt se tudod mikor felkelsz, hogy miért és hogyan kerültél oda. A szádban furcsa íz, ha még nem aludtál eleget, olyan vagy, mint aki egész nap dorbézolt, aztán újra alszol, nem álmodsz, nem mozogsz. A gyógyszerek általi mély álom nyugtatólag hat az idegeidre, nem gondolkozol, mikor felkelsz kipihentebb vagy, de tudod és látod, hogy sokat aludtál. Változtatnod kell, mert az ami ide vezetett az megölhet. A túlhajszoltság megbéníthat, és tönkre teheti mindazt amit magad köré építettél, többé nem vagy madár amely szárnyal, nem mondod magadnak, hogy bírom még. Már nem mondhatod.

Az egyetlen amit tehetsz, hogy elgondolkodsz, mi az amin változtatnod kell, mi vezetett erre az útra. A pénz és a munka közel sem lehet annyira fontos, mint önmagunk, a kapcsolatot, csak akkor lehet építeni ha van időnk magunkra is. Amíg nem tudunk békét tenni odabent, és kipihenten állni a felmerülő problémákhoz, teljesen feleslegesen várjuk, hogy a dolgok szebbé váljanak.

Ez nem azt jelenti, hogy futva kell menekülni a munkából, vagy akár a kapcsolatból, meg kell fontolni egy hosszabb szabadságot, egy napot magunkra szánni és újra elkezdeni foglalkozni azokkal, akik körbevesznek minket, azokkal akiket a saját hibánkból veszthetünk el.

Szedjük össze magunkat emberek, a mókuskerék nem életpálya, csak a sötétségbe visz.

Farkas Kinga Zs

*megjelenés hetente váratlan időpontokban*

Olvass tovább

Út a doktoriig

Mindenkinek van legnagyobb álma az életben, amihez általában nehézségtől függően nehéz út vezet. Nem sikerült a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb célt kiválasztanom, mikor úgy döntöttem, hogy nekem szükségem van arra a bűvös két betűre a nevem előtt.

Éppen csak elkezdtem a főiskolát amikor kipattant ez a lehetetlen, női életformával szinte összeegyeztethetetlen dolog a fejemből. Kicsi voltam még és naiv, azt hittem enyém a világ és benne minden tudás, aztán az államvizsgán rájöttem, hogy a világ minden tudása maximum körülöttem van a telefonom által érzékelt wifiben, de a fejembe ez csak úgy, magától nem igen áramlik befelé. 

Nagy löketett adott, hogy ugyan én azt hittem megbuktam, de sikerült egy négyest azért összekaparni, azóta is áldom a vizsgáztatóimat, mert én magamat inkább megbuktattam volna. (de ezek szerint valami mégis bent ragadt a fejemben) És ekkor el is határoztam megyek mesterképzésre, meg sem állíthatott volna semmi, ha a nyelvvizsgám sikerül, de nem sikerült. És most ez a cél oly távolivá aszalódott, hogy csak remélem lesz erőm, időm és kitartásom befejezni a gépészmérnök diplomámat és újra belevágni a harmadik körbe.

Aztán elgondolkodtam, még hány év szenvedése áll előttem, amiatt a két betű miatt. Sok, összegezhetem nagyon gyorsan. Még a mesterképzésekre csak-csak felvesznek tapasztalat vagy egyéb publikálás nélkül, de ezt a hibát bizony egy doktorandusz esetében nem követik el. Szóval ha meg is szerzem a MSc-t akkor is még egy pár évig a seggemen ülve a karrieremet építve kell gubbasztanom, hogy valamire azért mégiscsak jó legyek, és csak megpróbálhassam. Mert az, hogy felvesznek nem azt jelenti, hogy olyan könnyedséggel, mint az előző kettőt meg is kapja az ember, csupán azt megpróbálhatja.

(morgolódtam is egy sort ezen, mit sem sejtő apámmal, aki váltig állította, hogy egy kisgyerek születése ennek igazán nem tehet keresztbe és ez nem olyan nagy dolog, mondta ő, akinek egy diplomája sincs, oly naivan, mint amikor én még csak kezdtem a fősulit.)

Most ott tartok, hogy itt van előttem egy nagy hegy, és majd elkezdem megmászni, remélem mire a nehezebbik felére érek megedződöm újra annyira, hogy elérjek a csúcsig.

Jó Szerencsét minden "hegymászónak" az élet bármely fifikásabb területén.

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Osztott elme

Az utolsó két bejegyzésem azt hiszem, már nem az volt, aki azelőtt voltam (át is raktam őket a másik blogra). Valahogy megváltoztam, és úgy döntöttem megosztom a blogot is, ki ki nézegesse azt ami érdekli. :)

Az új blogot a gondolatokegyanyatol.blogspot.com címen lehet elérni. :)

Igyekszem ide is vissza vissza alakulni. Igyekszem,

Jó Szerencsét és Szép Napot!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább