Beavatott - az unalmas nagyágyú

Jöjjön egy kis filmes ismertető, vagy mi a szösz annak aki még nem olvasott róla, vagy csak nem látta, vagy csak úgy, mert azt hiszi, ha még egyszer olvas róla egy kritikát, attól talán jobb lesz. 

Nem lesz jobb, valóban unalmas, végtelenségig nyújtott, ahhoz képest, hogy nemrég jött ki, borzalmasan esik a nézettsége, ezen mondjuk nem csodálkozom, mindenki alszik a moziban. Én is alig vártam, hogy vége legyen, pedig lehetett volna jobb is. Mondjuk Én nem vetemedek arra, hogy az Éhezők viadalára hasonlítsam, meg sem közelíti azt az ideológiát, sem azt az érzést amit bennem kelt.

A sztori röviden annyi, hogy van egy távoli jövő, egy kiéget világ amelyben egy város indul felosztva kasztokra, és jön a csaj, aki sehová sem illik, és mindenki azért küzd, hogy senki se tudjon róla, de lebukik, és üldözik, és nem tudom, hogy most ő a megmentő, vagy a teljes káosz hírnöke. Mindenesetre fut ahogy csak bír, és vicces mert levágta a haját a filmben (szerintem a Csillagainkban a hiba miatt, és nagyon mókás, ahogy ebben a filmben a testvére az ottani szerelme...., egyébként azt a filmet viszont érdemes megnézni).

Hát nem tudom mi lesz, de van egy jó csavar a végén amit ha jól megfognak talán a harmadik rész ütős lesz, de sajna ezt is két részre bontják, ahogy mindent, pedig én a bevételek láttán én ezt nem tenném. De én csak egy néző vagyok. Várom a harmadikat, ha már elkezdem, be is fejezem alapon.

Én csak annyit mondanék, hogy ha teheted ezt ne nézd meg a moziban, nézd inkább a Lizát, vagy  a Halálos iramban 7. részét. Vagy jövőhéttől a Drágán add az életedet, az egy jó film. Ez NEM az!

Jó mozizást, otthon filmezést!

CSAK Elá

Olvass tovább

Amikor nem engem keresnek

És akkor itt egy kis ízelítő a félretárcsázott hívásokból.

1.  Kedves telefonáló határozottan a Pirex papírbolt központi telefonszámát szeretné megtudni. Fogalmam sincs, hogy került egy mozi jegyfoglaló telefonszámához, én a tudakozót ajánlanám neki.
   
2. Aranyos néni, rá is kérdez, hogy akkor meg tudom-e nézni a műsort, határozottan mondom neki, hogy hát persze, mit sem sejtve, hogy nem egészen ugyanarról a műsorról beszélünk. Később kiderült, hogy a Duna Tv műsorát szeretné tudni, mert valamiért nem jó a teletext.
   
3. Egy hölgy Dunkesziről pár csomag műanyag kötözőpántot szeretet volna rendelni tőlem. Azt sajnos nem tudja megkapni. :)
   
4. Elég sokan tárcsáznak félre ha a mellettünk lévő Önkormányzatról van szó.
   
5. Volt egy Úriember egyszer, aki minden bevezető nélkül legalább 3-4 kérdést feltett a szelektív kukát kihelyezésével kapcsolatban, ami az induló vállalkozásához kell. Próbáltam többször is közbevágni, de sosem hagyott érvényesülni, így végül feladtam és amikor a végére ért megmondtam neki, hogy sajnos itt maximum mozijegyet tud foglalni, kukákat viszont nem kaphat.
   
6. Van egy kórház aminek hasonló a telefonszáma hozzánk, igen vicces amikor egy öreg bácsi veri a tamtamot, hogy márpedig neki kapcsoljam az XY orvost, és csak nagy sokára fogja fel, hogy ez nem kórház, és nem dolgoznak itt orvosok sem.

A plusz poén persze az, hogy így szoktam felvenni a telefont:

- Jó Napot kívánok! Jegyfoglalás!

Mindenkinek szép napot és Jó Szerencsét!

CSAK Elá

Olvass tovább

Munkahelyi dinom-dánom

Fogalmam sincs, hogy vajon hányan olvasnak rendszeresen, de tőlük elnézést, hogy csak most írok megint, a többieknek meg üdvözlet. Hát belevágnék egy jó munkahelyi összefoglalásba, de kezdjük a reggellel, mert mégis csak az a fontosabb.

Voltam egyszer Én, aki naivan felszállt egy buszra reggel a ház előtt, nem is sejtvén, hogy dugó lesz a Thökölyn. Megsúgom a buszvezető sem sejtette, de aki kicsit is járatos a környéken az tudja, hogy ott van buszsáv (egyébként igen furcsán hol kint, hol bent... de hagyjuk is ezt, nyilván értett hozzá aki megcsinálta), ergó, nekem mint buszozónak nem jelenthet nagy problémát a dugó szó, DE amennyiben a dugót a buszmegállóban torlódó buszok okozzák sajnos igen. Hát így volt ez reggel is, de a sofőröm megoldotta egy szembesávban történő megmozdulással. Persze, a dolgot izgalmasabbá tette a szemből hirtelen meginduló forgalom is.

Végül is megoldotta a dolgot, de Én személy szerint nem biztos, hogy bevállaltam volna, hogy így kirántom a kormányt a záróvonalon túlra, nem véletlenül van ott az a vonal....

Hát ezek után beérkeztem a munkahelyemre, ahol kiderült, hogy helyettesítenem kell a kolléganőmet a recepción. Nem volt igazán őszinte a mosolyom el kell, hogy mondjam, de kié lenne az, amikor csak úgy mellékesen megkapok egy halom számlát iktatni, és minden egyéb dolog a nyakamba szakad, amit egyébként nem kell csinálnom. A problémám nem is igazán ezzel van, hanem azzal, hogy miért Én értesülök róla legutoljára, akire végül a feladat hárul.
Nem tudom felfogni, hogy miért nem tud szólni nekem is a kolléganőm, hogy hékás, nem vagyok, mert az úgy oké lenne, ha a főnöknek szólna, de nem is neki szól, így még ő is csodálkozik rajta, hogy mit keresek Én ott kint. Hát ezt. De nem baj, nyelek egyet, végülis családi gondjai vannak, ahogy mindenkinek ebben a t****s országban, abszolút megértő vagyok, vele is, mint ahogy mindenkivel aki felhív, mert nem tud olvasni. Üdv XXI. század, üdv olvasni nem tudó emberek.

Remélem másoknak szebb napja lesz. Üdvözlet és Jó Szerencsét!

CSAK Elá

Olvass tovább

Hosszú lesz a nap

Pont olyan mint amilyennek gondoltam, unalmas. Ma kénytelen voltam tanulmányaim folytatásának érdekében beülni a levelezős óráimra. (Aki nem tudná ez egy tantárgyból 6 órát jelent egyhuzamban.) Hát borzasztó, mondhatom.

Sikerült is jegyzetelés helyett alkotni az átviteli függvény megalkotása közben eltolt idősíkon...

Olvass tovább

Az emberi gondolatok határai

Következő kérdésekbe/mondatokba futok bele állandóan munkám során, ami részben az én idegrendszerem épségének határait is feszegeti.

Telefonon nem tudom megvenni?
Itt a kérdés persze nem arra irányul, hogy online, hanem tényleges élő vonalon keresztül miközben velem beszélget, hát nem tudom, hogy gondolják ezek az emberek ennek a megvalósítását, de jó lenne, ha elmesélnék, mert már nagyon kíváncsi vagyok.

Azt hittem, hogy telefonon tudok majd jegyet foglalni!
Könyörgöm, ha online nem lehet foglalni, és erre külön információ sáv is fel van tüntetve, akkor miért zaklatnak ezzel a buta kijelentéssel. Miért kellene különbözni a foglalási szokásnak telefonon az online rendszertől...

XY néven van eltéve jegy, szeretném törölni/módosítani stb...
Ezzel a mondattal csak akkor van baj, ha online foglalt, ugyanis akkor a rendszer nem kéri a kedves néző nevét, tehát erre nem lehet rákeresni, ergo nem tudom módosítani sem. Fogalmam sincs, honnan kéne tudnom a nevét, ha nem adta meg... (bizonyára a rendszernek is gondolatolvasónak kell lennie)

X időpontban szeretnék menni arra a filmre, amit Z rendezett.
Először is, jót szoktam derülni az ilyenen, mert nem tudom, miért feltételezik, hogy a műsoron lévő (és nem mellesleg egy hónapra előre és visszamenőleg is) tudjam minden film rendezőjét, és főszereplőit. Hát komolyan, ember legyen a talpán aki ebben naprakész tud lenni. A megrökönyödés viszont, amit hallok ilyenkor, hogyha meg merem kérdezni a film címét (amit mellesleg nem tud, azért hivatkozik más információra) még fel is van háborodva, hogy miért nem tudom.

Hamarosan a mozikban=már vetítik!
A kettő mondat nem ugyanazt jelenti, és erre külön fel is hívnám a figyelmet, hányszor hívnak azzal, hogy hogyhogy nem vetítjük ezt vagy azt, mert még meg sem jelent azért...

Jegyek kaphatók (jegyvásárlás) =Jegyek foglalhatók (jegyfoglalás)
Újabb szövegértelmezési hiba, teljesen határozottan állítják, hogy foglalás van oda írva, de többszöri ellenőrzés után is azt látom, hogy vásárlás, még mindig nem tudom, miért mutat nekem mást a képernyő...

Ehhez a képhez egy külön sztori is volt, melyben az anyuka állította, hogy a honlapon (onnan vágtam ki) az volt írva, hogy lehet foglalni (számomra ez a kiírás nem utal foglalásra), ráadásul ugyan kitakartam, de nem is az a szám volt megadva amin hívott, szóval abszolút nem értettem a dolgot. De biztosan neki volt igaza.... (tegyük hozzá 10 körül hívott akkor még a mozik nincsenek nyitva hétköznap)

Persze vicces, néha én is nevetek, néha már sírok, néha bosszankodom, de hát, a nagyok is megmondták a felméréseken, Magyarország rosszul teljesít szövegértésben, miért is várnék többet...

Tisztelet a kivételnek!

Jó Szerencsét és stresszmentes munkát!

CSAK Elá

Ui.: Megígérem lesz aranyköpés válogatás is! Hogy legyen min nevetni...

Olvass tovább

És láss sötétség!

Tegye fel a kezét akire oltottak már rá villanyt, nah akkor most ezt tessék elképzelni nagyban, még egy kicsit nagyobban, olyan városszinten! És megvan :D

Fantasztikus, drasztikus, logikus, néhol furcsa és szuper. Amikor egyik előző munkahelyemről haza tartva, táskámban egy adag rozmaringos krumplival és mellé egy kis sült báránybordával. Az egyetlen bökkenő az evőeszköz volt, de végül is egy bordánál ez csak megoldható, nem??! Szóval hazafelé tartottam, szokásos esti séta a Margit-híd budai hídfőjéhez, (előtte egy kis sör, vagy cider, a 14 óra munka után, jóleső hűsítés nyáron, de tényleg) és akkor hirtelen csörög a teló, pedig már kezdtem azt hinni, hogy csünghetek a kedvenc pincéremen, de nem. Hát belementem a találkozóba, mindig lekoptattam szegény haveromat, hogy elfoglalt vagyok, hát gondoltam, most nem vagyok az, kibírom, hogy talizzunk. Jött is bringával, jó messziről, (Én mondjuk tuti nem jöttem volna onnan bicóval... az tuti.. hogy nem) és taliztunk a megállóban. Merre menjünk, kérdezte, merre menjünk kérdeztem vissza lelkesen. Akkor irány a rakpart, könnyes búcsút vettem a munkatársaimtól és elindultam, végül egy kis padon kötöttünk ki a Parlamenttel szemben.
Beszélgettünk, kínáltam a kajámmal, de nem kért, viszont nagyon meglepődött, hogy miért van nálam bárány, meg krumpli... Vicces arcot vágott, az már biztos. És akkor a nagy beszédben és evésben, meg sörözésben egyszer csak sötét lett. Tessék visszaemlékezni az elején elképzeltre, nah olyan. NAGY SÖTÉTSÉG! Hirtelen villámként ért minket a felismerés, gyorsan előkaptuk az órát nagyot néztünk, hogy hajnali egy óra van, aztán gyorsan magában végigvette, hogy mekkora eséllyel kötik egy áramkörre az összes látványosságot, hát megsúgom, semekkora eséllyel, szóval viszonylag gyorsan, amennyire egy enyhén spiccel társaságtól tellet, rájöttünk, hogy energiatakarékossági szempontból leoltják a díszvilágítást. Hogy mitől drasztikus, képzeljük el, hogy az egész Duna-partot ezek a fények látják csak el, aztán ezek eltűnnek és csak a közvilágítás marad, hát silány, háttérben a Parlament sziluettjével. És még drasztikusabbnak ítéltük meg, mikor továbbállván megláttuk, hogy bizony a Szabadság-szobrot sem kímélték. Azért tegyük a kezünket a szívünkre, mégis csak a Szabadság-szobor, igenis világítson, ha másért nem, az odatévedő szerelmespároknak.

Szóval ritkán éjszakázó pestieknek ajánlom figyelmébe eme időpontot, illetve azoknak akik szívesen andalognának pesten hajnalban, tehetik csak kevésbé lesz látványos, mint egy előtt.

Jó sétát, fényes látványosságot és Jó Szerencsét!

CSAK Elá

Olvass tovább

Séta a szabadságba - El Camino 2.

Eljött a pillanat, amikor rettentő idő után nekiveselkedem a témának megint. Úgy nagyon, vagyis jobban. Mert legutóbb éppen csak megérintettem a dolgot.

Hogy engem, miért is foglalkoztat ez a dolog ennyire, mert akárhányszor valami komolyabb problémám volt, fogtam magam és elmentem, tettem egy órás, vagy hosszabb sétát, hogy kidühöngjem magam, hogy eldöntsem valóban jogos-e a dühöm. Egyszóval szüksége van az elmémnek erre a dologra.

Néha azt olvasom, hogy ez egy zarándokút, és hogy csak a gyenge emberek mennek ilyen utakra. Az erősek el tudják engedni a terheiket, vagy leküzdik őket. Rossz felfogásnak tartom, hogy minden problémát le kell küzdeni, vannak problémák amiket mi magunk generálunk a rossz döntéseinkkel, ezeket nem tudjuk legyőzni, hiszen Önmagunkat nem győzhetjük le, a múltat meg főleg nem, így a rossz döntést, és így a vele járó terhet el kell engednünk, és tovább kell lépnünk.
Illetve, magát a küzdést, miért küzdjek, egy problémát megoldani kell, megvizsgálni, és kitalálni a számunkra legkedvezőbb megoldást. Szerintem. A menekülésről, amit még néhol említenek ennek kapcsán, nos aki ilyen útra megy az nem menekül, hiszen a probléma már jócskán messze van rajta, csak a lehetett volna másként, az amit az embernek le kell vetnie, nincs módosítási lehetőség. Erre kell építeni.

Aki menekülni jön egy ilyen útra, az valójában nem tudja majd letenni a vállát nyomó súlyokat, hiszen a probléma fenn fog állni hazatérése után, és életünk végéig csak nem gyalogolhatunk ugye. (leszámítva néhány kivételes esetet...de ehhez valami csoda kéne, itt a halandók között)

Zarándokút, én például egyáltalán nem vagyok vallásos, nem azért mert nem hiszek, hanem azért, mert egyik vallás sem teljesen felel meg a belsőmben felépített rendszernek, amelyben szerepet kapnak az angyalok, a reinkarnáció, és Isten, vagy istenek. Ezt a részletet még mai napig nem tisztáztam magamban.... De visszatérve (bizonyára sokan vannak ezzel így...), ennek ellenére is látom a fizikai és pszichológiai hatásait egy ilyen útnak, mint ahogy egy hosszabb futásnak is. Maga a mozgás is felfrissít, miért kellene vallási tartalomnak is lennie mögötte.

A séta során megtanulunk koncentrálni, fegyelmet tanulunk, tiszteletet tanúsítunk Önmagunk és a természet iránt, megtanuljuk, hogy a mi csenevész életünk bőven fontosabb annál, minthogy egy probléma őrölje fel. És megtanulunk magányosnak lenni, egyedül megoldani a dolgokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kérhetünk segítséget, hanem azt, hogy erre is mi vesszük rá magunkat, hogy a mi döntésünk, és nem kihasználjuk a másikat, hanem éppen csak annyira kérjük őt, amennyire nekünk szükséges.

Összefoglalva, nekem egy ekkora út a szabadságot jelenti, a megszabadulást a régi dolgoktól, a "repülést".

Jó Szerencsét és kellemes sétát! Ha mást nem itthon a Balaton mellett.

CSAK Elá

Ui.: Linkeket ezzel kapcsolatban az egyik előző postban találtok, jó nézelődést. ;)

Olvass tovább

Budapest, Budapest Te csodás

A Citadella mellől fotózva, nem rossz egy telefontól azt hiszem. Mindenki menjen kirándulni, mert csodás az idő.

Ezt a helyet egyébként ajánlom télen-nyáron, szerelmeseknek, szingliknek, és mindenfajta apropóból. Vigyázat hajnal 1-kor lámpaoltás! Addig nem érdemes maradni. De ezzel a sztorival majd később jövök...

Jó Szerencsét és verőfényes napsütést!

CSAK Elá

Olvass tovább

Vásárlási körkorkép

Tegnap, mikor is felkerestem egy nagyobb outlet központot egy nadrág reményében, amit sajnos nem sikerült begyűjtenem legutóbbi pláza látogatásom során (mindössze 12 nadrágot próbáltam fel, és egy sem volt olyan darab, amire képes lettem volna egy öt számjegyű összeget kiadni.) rá kellett ébrednem, hogy bizony, ritka az a pillanat amikor tömegundorom van. De most eljött.

Miután ráébredtem néhol a sor nagyságára, inkább gyorsan kiszaladtam a boltból mielőtt, bármi is a nagyon tetszik kategóriába lenne sorolható. (A nők bizonyára ismerik azt az arcot, ami levakarhatatlanul úrrá lesz egy-egy jobb darab megtalálásakor és csillogó szemekkel markoljuk fel az áldozatot, majd néha próba nélkül szaladunk vele a kasszához, mintha bárkitől is félteni kellene a már megszerzett darabot. Nah igen, ilyenek vagyunk mi Nők. Én, személy szerint még a hangomat is képes vagyok megváltoztatni, és úgy beszélni egy cipőről, mintha attól a világ megváltódna, és valóban az életem múlna a megvételén. Persze nem múlik...)
És akkor, a sokadik bolt után, a második nadrággal a markomban a kasszánál egy kedves beszélgetés játszódott le a pénztárban. Mégpedig arról, hogy végre látják a sor végét. Ekkor eszembe is jutott, hogy na jó, most látod, de mi lesz majd jövő héten, és azután, minden szombaton. Összenéztek, és a válasz csak annyi volt, káosz.

Akinek még nem jutott volna el a gondolatszál a sajátjához, jövőhéten vasárnap, március 15-én szinte végérvényesen bezárnak a boltok, legalábbis vasárnap. Személy szerint igen irónikusnak találom, hogy pont március 15-re tették ezt az időpontot. A szabadság, a felszabadulás napja, és egyben egy végítéleté is. Én gyakran dolgozom vasárnap, vagy gyakran előfordul, hogy csak aznap tudok elmenni bevásárolni. De most jobb híján, ilyen nem lesz. Maradok éhen, szomjan, készüljek fel, másik napon. Amikor tömve lesznek a boltok! Persze, rendelhetnék házhoz, de most komolyan, kérjem meg a válogatót, hogy légyszi szaglászd már meg az almát, mert csak akkor kérem... (tudom fura dolog szaglászni a gyümölcsrészlegen, de amikor nincs időm, sem lehetőségem piacra járni -ahol szintén szagra megyek- akkor bizony kénytelen vagyok, az orromat bevetni a megfelelő ízélmény elérése érdekében.)
De most mindennek vége, eszembe jutnak a gyerekkori élményeim, amikor anyukám az éjjelnappaliba ment vasárnap, mert más nem volt nyitva, aztán a boldogsága, hogy amit elfelejtett előző nap megvenni, azt vasárnap is megteheti. És az Én kényelmem, hogy nem baj, vasárnap is van nyitva bolt, ha csak délig is, de van. De most, semmi. Újra csak kicsike boltok, valahol, messze. Nekem például a környékemen nincs kisbolt, tehát Én speciel meg leszek lőve vasárnap. De ez nem számít, mert kell a "családi nap". Akkor kérem szépen eltörölni hozzá a vasárnapi munkát, és kéretik olyan kulturális, kiránduló és egyéb szórakoztató központokat létrehozni, ami könnyen megközelíthető.... stb.

Ahh, és még valami, inkább nem mondok nevet, mert csak bosszant, kitalálják, hogy lehessen vasárnap dolgozni, de csak 200%-os bérért. Csak arról feledkeznek meg, hogy egy egyszerű mondattal a munkaszerződésben ez egy teljesen normális munkanap. Nem jár érte bónusz juttatás, csak ha ünnepnap... De nem számít... Rúgjunk bele a kis emberekbe, mondjuk azt nekik, hogy jobb lesz így, mert több időtök lesz a családra. Azért mert nem tudnak elmenni vásárolni? Azért mert a kereskedelemben dolgozók nem dolgoznak és így otthon lehetnek? Vajon a kereskedelemben dolgozók, akik szintén aznap vásároltak be, erről hogyan vélekednek,és mi van azokkal akik nem a kereskedelemben dolgoznak? Szolgáltatás, vagy vendéglátás esetén minden maradt a régi. Akkor, hogy is van ez? Adunk is, meg nem is?

Kérem szépen elgondolkozni ezen, Én személy szerint minden nap dolgozhatok (nyilván nem 7/7 napot), vasárnap van, ma is dolgozom, tehát nem tudok együtt lenni a családommal... A többi napon vagyok velük. De ha ez eddig is megoldható volt, talán maradhatott is volna úgy. Talán szerettem volna két hét múlva vasárnap venni egy cipőt. De nem teszem.

Utoljára szép szabad vasárnapot!

Jó Szerencsét!

CSAK Elá

Olvass tovább

Szemnek szájnak ingere

Rendszerint szabadnapjaim eleje azzal telik, hogy kitaláljam, mi a jó istent főzzek aznap. A napok óta tartó rakott krumpli kívánásom sem segített ezt könnyebben eldönteni, mert rendszerint lusta vagyok hozzá, hogy elkészítsem. Úgy döntöttem, hogy ezen a verőfényes napon nekiindulok a piacnak, és aztán majd lesz valami. Persze induláskor már körvonalazódott, hogy valami húsos tészta lesz, de nem tudtam, hogy pizza, vagy valami más.

És végül eldőlt, csirkés batyu lesz. Útközben azért vettem a piacon egy kis rántott májat, éhen ne haljak míg elkészül a finomság. A recept nagyjából így néz ki. (természetesen ki-ki hozzárakhat zöldséget, gombát, vagy kiveheti, ami neki nincsen, a batyuk vélhetően a legváltozatosabb dolgok a földön, és én hálás vagyok, hogy van fagyasztott leves tészta a világon)

Csirkés batyu:
Hv.: 0,5 kg csirkemell filé (ha valaki szereti vehet csirkecombot, vagy aprólékot)
       1 nagy doboz tejföl
        4-5 gerezd fokhagyma
        15-20 dkg sonka, vagy tarja (lehetőleg főtt)
        15-20 dkg sajt
        só, bors
        2 csom. leveles tészta
        tojás a kenéshez

Elkészítés:
A csirkét apró darabokra vágjuk* majd, lepirítjuk (nem fűszerezzük, lesz elég a kutyulékban mellé). Miközben a csirkénk pirulgat, nekilátunk a töltelék többi alapanyagának. Lereszeljük a sajtot (egy kicsit hagyunk a batyuk tetejére), apró darabokra vágjuk a sonkát, összetörjük a fokhagymát (aki azt szereti reszelheti is, én utálom mert csupa hagymaszag leszek), mindezeket összekavarjuk a tejföllel és némi sóval, borssal, olyan ki hogy szereti alapon. Amint kész a csirke azt is hozzáadagoljuk ehhez a keverékhez, beleforgatjuk és nekilátunk a tésztának. Ha frisset vettünk, nagy teendőnk nincs (ezek általában 24x40 méretben vannak) egy kicsit érdemes rajta nyújtani, majd 4 részre osztani. ezekbe töltjük a kb. 2 evőkanálnyi tölteléket.
Nekem így egész 6 batyum lett, (a maradék leveles tésztáról később) ez 4 személyre elegendő.
Batyukat formálunk a tésztából és nagyon ügyelve, hogy ne maradjanak lyukak, összenyomkodjuk a tésztát. Lekenjük a felvert tojással és megszórjuk a maradék sajttal. 180 fokos sütőbe rakjuk, és nagyjából 20-30 percig sütjük, míg arany színe nem lesz.
Tálalhatjuk fokhagymás joghurttal, vagy csak magában, mindenképp isteni lesz.

Jó étvágyat hozzá!

*A maradékokról. Én személy szerint csontos mellet szoktam venni, és direkt nem vagdosom tökéletesen lefelé a húst. Veszek némi leveszöldséget és felrakom levesnek. A tészta, pedig szinte mindenre jó, másnap minipizza, vagy aznap édesség is lehet belőle, egy kis lekvárral töltve, majd a végén porcukrozva.

Szép napot, Jó Étvágyat és nem utolsó sorban Jó Szerencsét!

CSAK Elá

Olvass tovább

A kisebbik és a nagyobbik

Minap úgy döntöttem, hogy végre eljött az idő, hogy nekem kedvezzen a szerencse, és valóban. Kedves barátnőm riadóztatott, hogy sürgősen matekérettségi felkészítésbe kell fognom. Nah, végre valami nekem való feladat és már egyeztettem is a kedves hölggyel, akinek a fiát kell korrepetálni. Mihelyt sikeresen rögzítettünk mindent pénteken át is mentem, de mint kiderült a kisebbikhez, mert hogy két fia is van.

Szóval így lett az érettségiből geometria és magasságtétel. Hujjuj, jó rég volt, és de utáltam. De mikor odaértem, és kihívta a "Kisebbiket" akkor döbbenten eszméltem fel, hogy a maga 16 életévével majdnem a 190 cm-t verdesi. Nah igen, gondoltam is magamban, ő a kicsi mi? És akkor én mi vagyok, mini? Aztán persze sor került a "Nagyobbikra" is. És valóban nagyobb volt, csak hüledeztem és az amúgy is bepárásodott szemüvegemen át pilláztam, hogy miként nőhet egy 18 éves fiú 2 méter magasra. valahogy összekapartam magam a felismerésből, hogy hát a kisebb, meg nagyobb jelző valóban helyes, bár a méretviszonylatokat látva inkább a nagy és a nagyobbik címet érdemelnék. Hozzám képest mindenképp.

Utólag persze azon is elgondolkodtam, hogy a velem egy testalkatú anyukájuk milyen módon jöhetett össze a vélhetőleg 2 méteres apuval.... De ez már csak az én kérdésem marad.

Mindenkinek kívánok nagy és nagyobb dolgokat megvalósulni!  Jó szerencsét!

CSAK Elá

Olvass tovább

A szürkeség sokadik napja

Esik. Megint. És újra. Már harmadik vagy negyedik napja, nem tudom megállapítani, de lehet, hogy még annál is több. És az emberek kedve, köztük az enyém is hullámvölgybe ért.

Reggel a pékségben nem mosolyognak és én sem mosolygok azon, hogy mindent elrontanak, hogy háromszor kérdeznek vissza, a munkahelyemen nem kedvesek, pedig én kedvesen szólok a telefonba, mégis minden problémájukat az én nyakamba varrják. Én csak egy eszköz vagyok a céljukhoz, de érzek és ember vagyok. Nekem is fogy a türelmem, és a jókedvem, mert nincs napsütés, nincs madárcsicsergés.

Egy-egy vidámabb pillanatomat is le tudják szívni azok az emberek, akik napjában többször is arra vetemedjenek, hogy számukra ismeretlen emberrel, megértés és türelem nélkül álljanak le veszekedni. Zavar, nagyon is. Ha szemtől szemben lennénk, kikérném magamnak a hangnemet, és kézzel lábbal mutogatnám neki, hogy igazán lehetne megértőbb, mert épp dolgozom azon, hogy megoldjam élete legnagyobb problémáját (hogy éppen nem tud jegyet venni online, vagy csak nem tudja használni a google-t).

Várom, hogy újra süssön a nap, és mindenkinek egy fokkal jobb kedve legyen. Most úgy érzem, az is egy világmegváltás lenne.

Jó szerencsét! Szép Napot!

CSAK Elá

Olvass tovább