Vásárlási körkorkép

Tegnap, mikor is felkerestem egy nagyobb outlet központot egy nadrág reményében, amit sajnos nem sikerült begyűjtenem legutóbbi pláza látogatásom során (mindössze 12 nadrágot próbáltam fel, és egy sem volt olyan darab, amire képes lettem volna egy öt számjegyű összeget kiadni.) rá kellett ébrednem, hogy bizony, ritka az a pillanat amikor tömegundorom van. De most eljött.

Miután ráébredtem néhol a sor nagyságára, inkább gyorsan kiszaladtam a boltból mielőtt, bármi is a nagyon tetszik kategóriába lenne sorolható. (A nők bizonyára ismerik azt az arcot, ami levakarhatatlanul úrrá lesz egy-egy jobb darab megtalálásakor és csillogó szemekkel markoljuk fel az áldozatot, majd néha próba nélkül szaladunk vele a kasszához, mintha bárkitől is félteni kellene a már megszerzett darabot. Nah igen, ilyenek vagyunk mi Nők. Én, személy szerint még a hangomat is képes vagyok megváltoztatni, és úgy beszélni egy cipőről, mintha attól a világ megváltódna, és valóban az életem múlna a megvételén. Persze nem múlik...)
És akkor, a sokadik bolt után, a második nadrággal a markomban a kasszánál egy kedves beszélgetés játszódott le a pénztárban. Mégpedig arról, hogy végre látják a sor végét. Ekkor eszembe is jutott, hogy na jó, most látod, de mi lesz majd jövő héten, és azután, minden szombaton. Összenéztek, és a válasz csak annyi volt, káosz.

Akinek még nem jutott volna el a gondolatszál a sajátjához, jövőhéten vasárnap, március 15-én szinte végérvényesen bezárnak a boltok, legalábbis vasárnap. Személy szerint igen irónikusnak találom, hogy pont március 15-re tették ezt az időpontot. A szabadság, a felszabadulás napja, és egyben egy végítéleté is. Én gyakran dolgozom vasárnap, vagy gyakran előfordul, hogy csak aznap tudok elmenni bevásárolni. De most jobb híján, ilyen nem lesz. Maradok éhen, szomjan, készüljek fel, másik napon. Amikor tömve lesznek a boltok! Persze, rendelhetnék házhoz, de most komolyan, kérjem meg a válogatót, hogy légyszi szaglászd már meg az almát, mert csak akkor kérem... (tudom fura dolog szaglászni a gyümölcsrészlegen, de amikor nincs időm, sem lehetőségem piacra járni -ahol szintén szagra megyek- akkor bizony kénytelen vagyok, az orromat bevetni a megfelelő ízélmény elérése érdekében.)
De most mindennek vége, eszembe jutnak a gyerekkori élményeim, amikor anyukám az éjjelnappaliba ment vasárnap, mert más nem volt nyitva, aztán a boldogsága, hogy amit elfelejtett előző nap megvenni, azt vasárnap is megteheti. És az Én kényelmem, hogy nem baj, vasárnap is van nyitva bolt, ha csak délig is, de van. De most, semmi. Újra csak kicsike boltok, valahol, messze. Nekem például a környékemen nincs kisbolt, tehát Én speciel meg leszek lőve vasárnap. De ez nem számít, mert kell a "családi nap". Akkor kérem szépen eltörölni hozzá a vasárnapi munkát, és kéretik olyan kulturális, kiránduló és egyéb szórakoztató központokat létrehozni, ami könnyen megközelíthető.... stb.

Ahh, és még valami, inkább nem mondok nevet, mert csak bosszant, kitalálják, hogy lehessen vasárnap dolgozni, de csak 200%-os bérért. Csak arról feledkeznek meg, hogy egy egyszerű mondattal a munkaszerződésben ez egy teljesen normális munkanap. Nem jár érte bónusz juttatás, csak ha ünnepnap... De nem számít... Rúgjunk bele a kis emberekbe, mondjuk azt nekik, hogy jobb lesz így, mert több időtök lesz a családra. Azért mert nem tudnak elmenni vásárolni? Azért mert a kereskedelemben dolgozók nem dolgoznak és így otthon lehetnek? Vajon a kereskedelemben dolgozók, akik szintén aznap vásároltak be, erről hogyan vélekednek,és mi van azokkal akik nem a kereskedelemben dolgoznak? Szolgáltatás, vagy vendéglátás esetén minden maradt a régi. Akkor, hogy is van ez? Adunk is, meg nem is?

Kérem szépen elgondolkozni ezen, Én személy szerint minden nap dolgozhatok (nyilván nem 7/7 napot), vasárnap van, ma is dolgozom, tehát nem tudok együtt lenni a családommal... A többi napon vagyok velük. De ha ez eddig is megoldható volt, talán maradhatott is volna úgy. Talán szerettem volna két hét múlva vasárnap venni egy cipőt. De nem teszem.

Utoljára szép szabad vasárnapot!

Jó Szerencsét!

CSAK Elá