Megáll a test

Az ember azt hinné tud vigyázni magára, aztán rájön, hogy a sors kegyetlen fintora mindig kihúzza az ember lába alól a talajt.

A sok munka, sok stressz, alvás semmi, nem eszünk, csak habzsolunk, nem iszunk, nem törődünk sem a barátainkkal, sem a családunkkal, de a legrosszabb, hogy azt is elfelejtjük, hogy saját magunkra figyeljünk. Figyeljünk a testünk vészcsengőire, a táskákra, a folyton fájó végtagokra, vagy bármire, ami eddig nem állt fent hosszútávon.

Zavart és szétcsúszott beszéd figyelmeztet aztán másokat arra, hogy valami nincs rendjén, hogy az eddig életerős ember, már túlment egy határon, túl sokat vártunk tőle, túl sokat aggattunk a nyakába, pedig nem kérte. Munkahely, egy rossz munkahely, egy érzékeny kapcsolat, vagy csupán bármelyik egy kis stresszel vegyítve és kész a koktél, pár hónap 4-5 óra alvással, ott tartunk ahol most.

Kórház, nyugtató injekció, persze nem mondják, kifekszel tőle, azt se tudod mikor felkelsz, hogy miért és hogyan kerültél oda. A szádban furcsa íz, ha még nem aludtál eleget, olyan vagy, mint aki egész nap dorbézolt, aztán újra alszol, nem álmodsz, nem mozogsz. A gyógyszerek általi mély álom nyugtatólag hat az idegeidre, nem gondolkozol, mikor felkelsz kipihentebb vagy, de tudod és látod, hogy sokat aludtál. Változtatnod kell, mert az ami ide vezetett az megölhet. A túlhajszoltság megbéníthat, és tönkre teheti mindazt amit magad köré építettél, többé nem vagy madár amely szárnyal, nem mondod magadnak, hogy bírom még. Már nem mondhatod.

Az egyetlen amit tehetsz, hogy elgondolkodsz, mi az amin változtatnod kell, mi vezetett erre az útra. A pénz és a munka közel sem lehet annyira fontos, mint önmagunk, a kapcsolatot, csak akkor lehet építeni ha van időnk magunkra is. Amíg nem tudunk békét tenni odabent, és kipihenten állni a felmerülő problémákhoz, teljesen feleslegesen várjuk, hogy a dolgok szebbé váljanak.

Ez nem azt jelenti, hogy futva kell menekülni a munkából, vagy akár a kapcsolatból, meg kell fontolni egy hosszabb szabadságot, egy napot magunkra szánni és újra elkezdeni foglalkozni azokkal, akik körbevesznek minket, azokkal akiket a saját hibánkból veszthetünk el.

Szedjük össze magunkat emberek, a mókuskerék nem életpálya, csak a sötétségbe visz.

Farkas Kinga Zs

*megjelenés hetente váratlan időpontokban*