Út a doktoriig

Mindenkinek van legnagyobb álma az életben, amihez általában nehézségtől függően nehéz út vezet. Nem sikerült a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb célt kiválasztanom, mikor úgy döntöttem, hogy nekem szükségem van arra a bűvös két betűre a nevem előtt.

Éppen csak elkezdtem a főiskolát amikor kipattant ez a lehetetlen, női életformával szinte összeegyeztethetetlen dolog a fejemből. Kicsi voltam még és naiv, azt hittem enyém a világ és benne minden tudás, aztán az államvizsgán rájöttem, hogy a világ minden tudása maximum körülöttem van a telefonom által érzékelt wifiben, de a fejembe ez csak úgy, magától nem igen áramlik befelé. 

Nagy löketett adott, hogy ugyan én azt hittem megbuktam, de sikerült egy négyest azért összekaparni, azóta is áldom a vizsgáztatóimat, mert én magamat inkább megbuktattam volna. (de ezek szerint valami mégis bent ragadt a fejemben) És ekkor el is határoztam megyek mesterképzésre, meg sem állíthatott volna semmi, ha a nyelvvizsgám sikerül, de nem sikerült. És most ez a cél oly távolivá aszalódott, hogy csak remélem lesz erőm, időm és kitartásom befejezni a gépészmérnök diplomámat és újra belevágni a harmadik körbe.

Aztán elgondolkodtam, még hány év szenvedése áll előttem, amiatt a két betű miatt. Sok, összegezhetem nagyon gyorsan. Még a mesterképzésekre csak-csak felvesznek tapasztalat vagy egyéb publikálás nélkül, de ezt a hibát bizony egy doktorandusz esetében nem követik el. Szóval ha meg is szerzem a MSc-t akkor is még egy pár évig a seggemen ülve a karrieremet építve kell gubbasztanom, hogy valamire azért mégiscsak jó legyek, és csak megpróbálhassam. Mert az, hogy felvesznek nem azt jelenti, hogy olyan könnyedséggel, mint az előző kettőt meg is kapja az ember, csupán azt megpróbálhatja.

(morgolódtam is egy sort ezen, mit sem sejtő apámmal, aki váltig állította, hogy egy kisgyerek születése ennek igazán nem tehet keresztbe és ez nem olyan nagy dolog, mondta ő, akinek egy diplomája sincs, oly naivan, mint amikor én még csak kezdtem a fősulit.)

Most ott tartok, hogy itt van előttem egy nagy hegy, és majd elkezdem megmászni, remélem mire a nehezebbik felére érek megedződöm újra annyira, hogy elérjek a csúcsig.

Jó Szerencsét minden "hegymászónak" az élet bármely fifikásabb területén.

Farkas Kinga Zs