Merre léphet a magyar?

a kép forrása a montenegro.blog oldal

Amikor a magyarok helyzetére gondolok és vele együtt szorosan a sajátoméra is, valami ilyen kép jut eszembe, egy elágazás egyik a mélybe visz, a másik a napfényre, persze, nem tudjuk hogy a sötétségen átverekedve, nem lesz-e szebb élményben részünk. Most ott tartunk, hogy megindultunk az alagút felé, és az egész ország (legalábbis a kevésbé birka része) azon töpreng, hogy a könnyebb (lenyelünk mindent és sóhajtozunk) vagy a nehezebb (harcolni sokáig) úton menjünk-e.

Én legalábbis gondolkozom rajta, mert kicsit elegem van ebből az elnyomásból, ebből a sok szarságból, meg mindenből, hogy mindenkit lehúzunk, kivéve a gazdagokat, hogy minden jót elveszünk, hogy azt hiszi az egész politikus bagázs, hogy csak úgy elsimlizhetnek mindent, mindeközben tönkre vágják az oktatást, a kereskedelmet, meg mindent amit csak tudnak, mert úgy tesznek mintha értenének hozzá. Pedig nekik gyanítom nincs pedagógus, vagy mérnöki diplomájuk. Mint ahogy Én sem tömöm magamnak a fogam, nekik sem kéne csak úgy törvényeket hozni, talán minket is meg lehet kérdezni, résztvevőket, hogy ez nekünk jó lesz-e.

Én próbálom érezni a változás szelét, és remélem hogy hamarosan itt is lesz, és akkor azok között leszek, akik megpróbálják megváltoztatni egy nép sorsát. Én bevallom nem mentem szavazni, mert sajnos nem volt olyan jelölt (most sincs) akire szívesen bíznám az otthonom, de ez most nem fog visszatartani abban, hogy változtassak, ha kell és lesz lehetőségem.

A legjobb példa amit most hozni tudok, hogy hol tart az ország, és hogy mi felé tartunk az az oktatásból való. (olvastam kereskedelemben is, de még ez a legszemléltetőbb, bár a legtöbben azt sem tudják,  hogy ilyen létezik)
Volt egy srác, akinek nem volt jó a családi háttere, esetleg emellé társul még némi tanulási nehézség és máris megvan a baj, ha ehhez csapunk még egy adag szegénységet is, akkor a gyerek konkrétan egy senki lesz, a tanárok nem tudják őt nevelni, mert nehéz eset, átrakják jobb esetben magántanulónak, rosszabb esetben kirúgják. Ha jobb esetet veszünk talán, ha akarja a 16-18 éves gyerek (mert még az), talán kitörhet, de ennek az esélye szinte nulla. -magamból kiindulva, én egy keményen küzdő fajta vagyok, de van az a törés aminél feladom a dolgot, és ez az lenne- Ha kirúgják, akkor esély nélkül marad a mélyszegénység.

Vajon akarok Én egy olyan országban élni, ahol elvesszük a lehetőséget, csak mert nem adunk az iskolának megfelelő pedagógust (mert erről van szó, nagyon sok gyógypedagógusra lenne szükség, de nincs rá pénz, mert az állam nem ad), a válaszom NEM, nem akarok egy ilyen országban élni.

Persze el lehet menni, de ez a megoldás, vajon a kormányfő és a milliomos bagázsa nem látja, hogy miért mennek el innen annyian? Ezek szerint nem, de majd megtudják.

Szebb jövőt és Jó Szerencsét!

CSAK Elá