Jövőkép-e a jövőkép nélküliség

Most ott tartok, hogy fogalmam sincs mit kellene tennem, és ez borzasztóan nyomaszt. Valószínűleg nem csak Én vagyok ezzel így. A konkrét kérdéseim sorrend és teljesség nélkül:

• Vajon fogok-e találni gyakorlati helyet gépészmérnökként, úgy hogy levelezős vagyok?
• Ha nem találok hogy lesz diplomám?
• Ha elvégzem a mérnökit, érdemes lesz-e tanárnak állni, vagy inkább maradjak csak mérnök (nagy álmom a tanítás, de ez az új rendszer borzalmas)
• Mikor legyen családom?
• Legyen-e családom?
• Lesz-e időm és erőm, ha családot vállalok, hogy doktori fokozatot szerezzek?
• A doktorihoz kötelező publikálni, de hol fogok publikálni?
• Kiköltözzek-e külföldre?
• Ha külföldön vagyok mi lesz a kapcsolataimmal és a munkámmal?
• Lesz valaha saját lakásom?
• Karrier vagy család?
• Miért várják el a pályakezdőktől a gyakorlatot?
• Majdnem két diplomával, hogy lehet hogy csak egy CallCenter-es állásra futja, bennem van a hiba?

Szeretném azt hinni, hogy minden megoldódik, hogy tudok rövid határidőn belül családot alapítani (ahhoz mondjuk kéne egy apa is...), tudok tanulni és dolgozni is, de be kell, hogy lássam ez nem csak nekem, mindenkinek sok lenne. És lassan ebben az országban elvesztem a reményt, látom, hogy nem jutok előre, mert nő vagyok, mert nincs tapasztalatom...stb. És néha csak annyit tudok magamnak mondani, hogy de legalább nekem van a családban az első diplomám, ha másra nem is jó, csak erre.

A válasz a saját magamnak feltett kérdésre pedig, hogy nem, nem lehet jövőkép az ha nincsen. De hogyan is választhatnék az álmaim közül.

Sikerekben gazdag munkát és Jó Szerencsét!

CSAK Elá