Biztosan sok emberben felmerült már, hogy ha nem bír egy adott munkakörben mosolyogni valaki, akkor minek is dolgozik ott. Volt már ilyen eladóval, pincérrel, szakáccsal, pékkel, stb. Találkoztam ilyen orvossal, nővérrel is, és megértem, hogy túl vannak terhelve, hogy most épp influenza szezon van, de egy gyermekorvostól azért csak elvárnám, hogy ne gyalogoljon bele egy első gyermekes anya lelkébe, hogy ne éreztesse vele, hogy az ő hibája ha valamit nem vezetnek fel a zárójelentésre.
Nem értem meg, most nem tudom nem magamra venni, most nem tudok a képébe mosolyogni nyugodtan, őszintén nem érdekel hogy nincs rajta a zárón az az egy szó, szerinte fontos, szerintem meg nem, mert a baba jól van, nyilván ha nem lenne jól, nem lennék itthon.
Egy idő után azon is morog, hogy mi az én szakmám, és hogy hol dolgozom, eleve nem dolgozom, már egy jó ideje, mert ugye ez kijár egy kismamának, és nem gyesen vagyok, de köszönöm, hogy ledegradál abba a szerencsétlen közegbe. Mert szerencsés vagyok, hogy nem rögtön gyesen vagyok igen, és nem értem az állam miért gondolja, hogy 26 ezer valamennyi forintból valaki meg tudna élni fél évig, míg a baba bölcsis nem lesz.
Eleve a kérdést sem értem, nem mindegy hol dolgoztam, és hogy milyen munkát végeztem?! Nem hiszem, hogy egy diplomától jobb anya lennék, vagy attól, ha eddig vezető beosztásban dolgoztam egy neves cégnél.
Persze tudom, most a hormonok dúlnak bennem és csak ezért panaszkodom, de akkor sem jut a fejembe, hogy ő miért is terheli rám a gondjait, miért zaklat olyan dolgokkal amik igazán nem az én dolgom, hiszen miért is kellene ott lennem amikor a zárómat megírják, elolvashattam volna igen, el is olvastam, egy dolog valóban nincs rajta, de eltekintek tőle, mert láttam, hogy minden nap vagy ezer embert látnak el, gyakorlatilag futószalagon szórják a gyerekeket, nincs erejük, sem idejük mindenre. Láttam, hogy baj van a rendszerben, és nem érdekel ha apróságok kimaradnak a papírból.
Panasz, csak panasz, de az egészségügyben nagy változás kell, és akkor legalább ott az emberek egy kicsit vidámabbak lesznek, talán mosolyognak és nem az egyhetes kismamára morognak, aki tényleg semmit nem tud és nem tehet semmiről.
Jó szerencsét és szebb napot!
Farkas Kinga Zs
Nem értem meg, most nem tudom nem magamra venni, most nem tudok a képébe mosolyogni nyugodtan, őszintén nem érdekel hogy nincs rajta a zárón az az egy szó, szerinte fontos, szerintem meg nem, mert a baba jól van, nyilván ha nem lenne jól, nem lennék itthon.
Egy idő után azon is morog, hogy mi az én szakmám, és hogy hol dolgozom, eleve nem dolgozom, már egy jó ideje, mert ugye ez kijár egy kismamának, és nem gyesen vagyok, de köszönöm, hogy ledegradál abba a szerencsétlen közegbe. Mert szerencsés vagyok, hogy nem rögtön gyesen vagyok igen, és nem értem az állam miért gondolja, hogy 26 ezer valamennyi forintból valaki meg tudna élni fél évig, míg a baba bölcsis nem lesz.
Eleve a kérdést sem értem, nem mindegy hol dolgoztam, és hogy milyen munkát végeztem?! Nem hiszem, hogy egy diplomától jobb anya lennék, vagy attól, ha eddig vezető beosztásban dolgoztam egy neves cégnél.
Persze tudom, most a hormonok dúlnak bennem és csak ezért panaszkodom, de akkor sem jut a fejembe, hogy ő miért is terheli rám a gondjait, miért zaklat olyan dolgokkal amik igazán nem az én dolgom, hiszen miért is kellene ott lennem amikor a zárómat megírják, elolvashattam volna igen, el is olvastam, egy dolog valóban nincs rajta, de eltekintek tőle, mert láttam, hogy minden nap vagy ezer embert látnak el, gyakorlatilag futószalagon szórják a gyerekeket, nincs erejük, sem idejük mindenre. Láttam, hogy baj van a rendszerben, és nem érdekel ha apróságok kimaradnak a papírból.
Panasz, csak panasz, de az egészségügyben nagy változás kell, és akkor legalább ott az emberek egy kicsit vidámabbak lesznek, talán mosolyognak és nem az egyhetes kismamára morognak, aki tényleg semmit nem tud és nem tehet semmiről.
Jó szerencsét és szebb napot!
Farkas Kinga Zs
Bejegyzések
