Séta a parton

Volt egy időszaka az életemnek mikor Dunaújvárosban éltem. Felettébb izgalmas volt, de inkább ármányos, és eléggé fárasztó ahhoz hogy soha vissza se vágyjak abba a megátalkodott és unalmas városba. Hogy mamámat idézzem "Ez is csak egy falu, csak városnak hívják". A mondata helytálló, mindenki mindenkit ismer, Én persze nem ismertem senkit, de rólam mindig mindenki tudta, hol lakom, hol dolgozom, ki az aktuális párom stb..... Valljuk be elég morbid ez az egész. Amikor épp önállóan laktam egy cuki kis egyszobásban aminek a fürdőszobája nagyobb volt mint a konyhája, illetve volt egy aranyos erkélye, ahol meggyaláztam a capoeirás övemet, mint teregetőkötél (ez vissza is csapott, mert eresztette a színét és befogta a ruháimat....), illetve ott tartottam a kis fenyőmet, mindaddig míg nyáron hiába locsoltam ki nem száradt. Szerettem azt a lakást no, azt még jobban szerettem, hogy láttam az ablakából lemenni a napot. (emiatt Nyáron kegyetlen meleg volt odabent). 

Valamiért abban a lakásban mindig hajlamos voltam hajnalban felébredni, és mivel az álmosság már rég kiment a szememből általában az volt a legfőbb elfoglaltságom, hogy megnézzem a napfelkeltét a Duna parton. 

Emiatt van is egy vicces sztorim, amikor is egy szombati hajnalom összefutottam egy sráccal, aki tanár? volt, azt hiszem, és egy kalapács volt a zsebében. Fogalmam sincs miért fér bele egy férfi nadrágjának a zsebébe egy kalapács és hogy valójában miért hord kalapácsot a zsebében. (megkérdeztem, padot akart javítani, mert a sok huligán kölyök tönkreteszi....no comment) 

Így utólag kicsit félelmetesnek tűnik, pedig alapvetően jó fejnek tűnt, már csak azért is mert rokonlélek volt (pedagóguslélek), viszont egyetértett abban, hogy ebből bizony nem fog telni lakásra, meg életre. 

Máskor nem sikerült vele összefutnom, talán én ijesztettem el, vagy véget vetett valaki vagy saját silány életének a kalapáccsal. 

Visszatérve a napfelkeltére, amit azóta is annyira szeretek, és sajnálom, hogy most nem tudom, honnan nézni, mindig lefotóztam, még akkor is amikor a nővérem esküvője volt és mi két óra pihi után barátnőmmel kimentünk megnézni azt. Ez pont nem akkor készült, de azért szeretem. Gyönyörködjetek benne ti is!

Jó Szerencsét!

Farkas Kinga Zs

Dunaújváros felső part, napfelkelte