Már megint enni kell!

És ülök, és dolgozom, és 12 óra, megreggeliztem és csak csörög a telefon, és akkor megkordul a hasam. De mi legyen az ebéd? És akkor egyre éhesebb leszek, és persze ilyenkor jönnek a leghülyébb és legbutább kérdések a világon, csak hogy az ember érezze a törődést, meg hogy egyre agresszívabbá váljon.

Hát igen éhség=agresszivitás, nálam legalábbis, és az nem jó, mert csak pár órán át tartom magamban a lelket, úgyhogy relatíve rövid időn belül kajához kell jutni.

De mit egyen az ember, ha nincs ideje enni, szendvicset, vagy valami gyorsat a pékségből. Uncsi, nagyon uncsi, hacsak nincs hozzá valami extra hozzávaló, amivel feldobhatja a dolgot. De amúgy, inkább rendelek valamit, vagy leszaladok a környékre, esetleg ha elég felkészült voltam lapul valami a hűtőben és azt meg tudom enni, de iziben...

És akkor a kezem lesz koszos, megint állhatok fel, közben megint csöng a telefon. És nem hagynak enni, egyet harapok, gyorsan nyelek és már köszönök is, nah ezt a tempót diktálják az emberek.

És aztán pár óra pihi, sok folyadék, és megint korog a poci... JAJ NEKEM!