Diplomadrukk

A képről ami a diplomaosztón készült, balról jobba: Mamám, Barátnőm, Virágok és mögötte Én, Anyum. Egyéb férfiemberekről a képen fogalmam sincs.

És mielőtt mindenki meghátrálna nem a családi sztoriról fogok beszélni, ami utána történt, bár igen botrányos volt és nagyon pikáns. Hanem a szakdolgozatomról, és arról, hogy eme jeles alkalom elvileg életem csúcspontja lehetett volna, ha éppen valami, vagy valaki úgy nem dönt, hogy mindenképpen lassabban kell haladjak a kitalált tervemnél.

A szakdolgozatom témája egyébként a szakképzés volt Magyarországon, ugye nyersnek tűnik, meg a munkaerőpiac, meg a sulik és a tanárok meg a diákok. Fúj. Jó téma, kicsit száraz, kicsit elég, és mindenki tudja, hogy ez az egész oktatás úgy ahogy van vérzik minden sebből, olyan, mint egy jó szita, csak éppen elfogyott a gyurma, hogy betömködjük a lyukakat.

Én gürizek ezerrel, küzdök, gyakorlaton próbálok megértetni mindent, néha nehéz, néha könnyű, nekem senki se mondja, hogy mert a tanárok nem tesznek semmit, én tettem, pedig csak gyakorlaton voltam, de a mai rendszer mellett, az embernek éppen a legrosszabbakra van ideje és a legjobbakra, a köztes pedig, hát marad köztes. Pedig nekik is kijárna a segítség, a korrepetálás, ők az örök küzdők, akik azt mondják, semmiben sem vagyok elég jó. Pedig mindenki jó valamiben. Én például ebben, magyarázok, mindent, azt is amit nem kell, mert senki nem kíváncsi rá, többletinformáció, persze ez rosszabb volt régen, amikor még nem tudtam magam moderálni, és tényleg mindenről tájékoztatást adtam a körülöttem lévőknek, meg aztán jöttek a kérdések, hogy ők ezt miért nem tudják.

Visszakanyarodva, tanítani kell, de tudnunk kell felismerni, hogy ki az aki már nem a normális iskolába való, ne vegye senki sértésnek, de a tanulási-és egyéb zavarral küzdőknek külön, ilyen szakos tanár kell, ezt pedig egy átlag pedagógus nem tudja pótolni, mivel nem képes kezelni a helyzetet ennyi gyerekkel körbevéve.
Azt hiszem az alap probléma itt van, no meg abban, hogy a szülők vakon hiszik, a gyereknek nincs baja, de baja van, az hogy a felnőtt, aki neveli, nem foglalkozik vele. Ez a baj!

De hogy valami vidámat is mondjak, tanárként minden nap van aranyköpés, vagy valami vicces dolog. Az egyik ilyen, amikor a kilencedikesek a frissen kezükbe kapott tolómérővel úgy gondolták, hogy feltétlenül selfit kell készítsenek azonnal a Facebookra. Na igen, ez már valami. És akkor a fogaskerekek kiszopódásáról ne is beszéljünk.

A tanulás fontos, de türelmesnek kell lenni! Magyarország is halad, csak úgy mint a szürke szamár a ködben, senki sem tudja merre.

Na ehhez kívánok Jó Szerencsét!

CSAK Elá