Amikor a nap is szépen süt

"Kelés, még a név is bizarr"

Remélem a nagyközönség azért ismeri ezt a szövegrészletet, nos Én személy szerint imádok reggelente szundizni, és hajlamos vagyok csak azért előbbre állítani az órámat, hogy nyomogathassam a szundi gombot a telefonomon. De amikor ráébredek, hogy már nincs apelláta, kirakom a lábam a takaró alól és a felismerés, hogy ma reggel is gyönyörűen süt a nap egy kicsit megvigasztal. Szerencsére nem vagyok az a koránkelős típus, a jegyfoglalás várhat kilencig. De ami addig történik az filmbe illő, hősies, néha cseppet sem nőies, kicsit lusta, nagyon vicces és mindenképp sietős és embermegfigyelős.

Szóval, kirakom a lábam a takaró alól, júj hideg van, és tusolni kell, meg valami semmi sminket feltenni, csak jelzés értékűen magamnak. És a legnagyobb dilemma, MIT VEGYEK FEL??? Ha nem lenne sok ruhám az lenne a baj, ha még több lenne az még nagyobb baj lenne (bár folyamatosan ritkítom az állományt a folyamatos frissítések és a felhalmozódás elkerülése végett).
Valahogy néha sikerül mindez 15 perc alatt, fogalmam sincs hogyan, biztos valami féregjáratot használva visszamegyek az időben, mert ez mostanában cirka 40 percet vesz igénybe. Szerencsére még nem sikerült emiatt elkésnem. Még nem!
Az indulás, suhanni lefelé a lépcsőn, figyelni, hogy suhanás legyen, ne pedig gurulás. Gyorsan rápillantani a BKV Futárra, és körbenézni hol a busz. Szaladni, amikor megpillantom a megfelelőt és nőies légiességgel fellibbenni. Ilyenkor ha van ülőhely az megér egy imát, meg az is, amikor nem egy olyan ember ül mellettem aki arra tette fel az életét, hogy megossza az összes körülötte állóval a zenei ízlését. És most nem azokra gondolok, akik csak úgy hallgatják füles nélkül, hanem azokra akik az agybamenő fülhallgató mellett is tökéletesen és érthetően hallatják az összes szólamot és dallamot az elcsépelt diszkózenéjükből. (ezúton is elnézést az ilyen zenerajongóktól) Nem a stílussal van a bajom, amíg nekem nem kell hallgatnom, elviselem... De már kb 15 percnyi buszozás után megkérdeztem volna a kedves hölgytől mellettem, hogy hall-e még valamit egyáltalán, és hogy nem lehetne-e, hogy inkább mondjunk Parov Stelart hallgassunk, ha már ennyire nagyközönségnek szánja a hallgatni valót. Végül nem tettem, majd legközelebb...
Leszállás az egyik buszról, át a másikra (itt megjegyzem, nem szeretek metrózni egy ideje, sötét meg ilyenek, inkább lassabban haladok és nézelődök egy jó rádió mellett), nem sokat megyek és megérkeztem.
Hurrá, és akkor a dilemma, még a buszon, de mi legyen a reggeli, a közeli pékségből valami sós, vagy menjek a Lipótiba Cserpes Joghurtért, vagy a másik kedvencem a Princess túrós-batyuja, nah az mindent visz. Általában azt veszek, de ha másért nem is teszek arra egy kitérőt egy Metropolért.

És akkor végre beérek a kapun, kezdődik a munka. felveszem a telefont.. Jó napot! Jegyfoglalás!.. És jön a reggeli, nyamnyam.

Kora reggeli indítónak egy kis Swing & Elektro válogatás, mert ezzel tutira jól indul a nap, az enyém biztosan!

Szép Napot Mindenkinek! Jó szerencsét!

CSAK Elá